Egy régi ismerősöm nemrég így mesélt nekem:
„Nálunk minden évben csináltatunk családi fotót – és most már a gyerekeink kérik, hogy mikor lesz a következő.”
Na, ez az igazi visszajelzés. Nem a lájkok, nem a keretes kép az előszobában – hanem az, amikor a gyerek is emlékként gondol rá. Amikor fontos neki. Amikor azt érzi: ez rólunk szól.
Túl sokan gondolják úgy, hogy „ez csak egy fotózás”
És emiatt aztán kapkodva, stresszesen vagy épp teljesen kimerülve ugranak bele.
De ha nem figyelsz, könnyen egy mesterkélt, frusztráló élménnyé válhat.
A gyerek feszeng, te is idegeskedsz – és hiába van ott a fényképezőgép, a képeken nem lesz ott az a szeretet, amit amúgy minden nap megéltek.
A fotózás lehetne élmény is – nem csak feladat
Én mindig azt mondom az ügyfeleimnek: ne csak szép képet akarjunk, hanem jó pillanatot.
És hogy ez hogyan jön össze? Hát így:
1. Hozzatok kedvenc játékot, könyvet, valami otthonosat
Ezek nem csak kellékek – történetet hoznak.
Emlékszel még arra a kutyusra, amit a gyereked mindenhová cipelt?
Vagy arra a mesekönyvre, amit minden este fel kellett olvasni háromszor?
Ezek a tárgyak a mindennapjaitok részei. És ha ott vannak a fotókon is, akkor tényleg rólatok mesélnek.
Nem kell mindig letisztult, tökéletes vizuált hozni.
A fotók pont attól lesznek életszerűek, hogy egy kicsit „zajosak”. Ahogy az élet is az.
2. Engedjétek meg magatoknak a spontaneitást
Tudom, könnyű mondani, nehéz csinálni.
Főleg ha az ember már rágörcsölt a tökéletes frizurára, a gyűrődésmentes ruhára, meg arra, hogy „legalább egy normális kép legyen”.
De ha hagyjátok, hogy a gyerek egy kicsit rohangáljon, vagy épp csak nézelődjön, abból sokkal értékesebb pillanatok születnek.
Volt már olyan fotózásom, ahol a család csak leült a fűbe, és tíz percig csak beszélgettek.
Nem néztek a kamerába. Nem pózoltak.
És az egyik kedvenc sorozatom lett az a képsor.
3. Készülj fel, de ne görcsölj
Naná, hogy kell nasi, víz, pótpulcsi.
Naná, hogy kell egy kis logisztika, egy kis „mi-hol-mikor”.
De ne akard irányítani minden pillanatát.
Ha elmarad a masni a hajból – na bumm.
Ha kicsit koszos lesz a cipő – hát, élünk, nem?
Volt egy anyuka, aki a fotózás után azt írta nekem:
„Nem tudom, hogy mit csináltál a gyerekekkel, de utána két napig erről meséltek.”
Na, ez az, amit én szeretnék adni. Nem képet. Élményt.
4. A fotók megőrzik, amit már nem fogsz észrevenni
Az a kis gödröcske az arcán. A mozdulat, ahogy megfogja az ujjadat.
A fura kis orrhúzás, amit most utálsz, de három év múlva sírva keresel majd egy régi fotón.
Egy fénykép segít emlékezni. Segít látni azt is, amit a rohanásban már nem vennél észre.
És ezek az apróságok lesznek azok, amik miatt tényleg értékes lesz egy kép. Nem a szép háttér, nem a tökéletes világítás.
Hanem a valóság, amire majd 10 év múlva is azt mondod: „ez volt ő.”
Egy fotózás, ami nem rólad szól – hanem rólatok
Az én célom nem az, hogy lenyűgözzek egy vizuállal.
Hanem az, hogy megmutassalak úgy, ahogy valóban vagytok.
Szerető, néha kicsit kócos, de valódi emberekként.
Aki ölel, puszil, néha veszekszik, máskor nevetve hempereg a fűben.
A fotó nem attól lesz jó, hogy csillog – hanem attól, hogy igaz.
Te már próbáltad?
Ha még nem volt ilyen fotózásotok, lehet, hogy most jött el az ideje.
Nem kell különleges apropó – az a különleges, hogy most vagytok.
És ha szeretnél valakit, aki nemcsak kattint, hanem figyel is, aki nem sietteti, hanem kíséri a pillanatokat – akkor én szívesen ott leszek.
Írj nekem, kérdezz bátran.
Együtt kitaláljuk, hol, mikor, hogyan lenne a legjobb.
És ha jól sikerül, még az is lehet, hogy a gyerekeid kérik majd jövőre: „anya, mikor megyünk újra fotózásra?”